Mint előző posztomban írtam, nem voltunk elégedettek a Ceglédi Gyógy, -és Strandfürdő büféjének áraival, így ebéd időben továbbálltunk. Próbáltunk Cegléden normális éttermet találni, de vagy zárva voltak, vagy teltházas volt az is ami nyitva volt. (Ha van ötleted máskor hová menjünk vasárnapi ebédre Cegléden, akkor kérjük kommentben írd meg.) Szóval nem volt más választás, hazafelé vettük az irányt, miközben párom talált egy "jó" értékelésű kajáldát Albertirsán. 

Mondanom sem kell ide is rettegve érkeztünk, hogy lesz-e szabad hely, végül a majdnem teltház ellenére leültettet minket egy kedves hölgy felszolgáló.

Vasárnap reggel felkeltem, és konstatáltam minden munkát elvégeztem amit szerettem volna a hétvégén. Hurrá végre pihenünk... gondoltam. De aztán egyre járt az agyam, mit kellene tenni, csinálni, menni valahová. Mondtam páromnak, nem megyünk el valami gyógyfürdőbe? Kecskemét, és Kiskunmajsa is szóba esett, de végül egy olyan helyre mentünk, ahol még nem jártunk. 

Tíz óra előtt pár perccel érkeztünk a tetthelyre, ahol nem voltak sokan, gondolom ebben a szomorkás idő is közrejátszott.

Húsvét után egy hétköznapi ebédre érkeztünk a bakancslistás helyre. Hétköznap volt, de nem hétköznapi ebédben volt részünk. Mindenki értse úgy, ahogy szeretné. 

Egy szűk utca vezet Párkányban a címben forgó vendéglátóipari egységhez. Az épület utcafronti része már harsányan kiállt, hogy itt bizony nem egy átlagos étteremről van szó. 

Évfordulóra és Valentín napra szerettük volna meglepni magunkat egy wellness hétvégével. Keresés közben a Tisia Hotel hirdetéseibe futottunk bele. Elég jók a vélemények róla, és zárt folyosón keresztül lehet eljutni a Tiszaújvárosi Gyógy, -és Strandfürdőbe.

Az ára sem volt túl borsos, foglaltunk, fizettük az 50 százalékos előleget. Csak éppen a februári időpontban elkaptuk az influenzát, így március végére toltuk el a pihenést.