Mentonból sebesvonattal (SNCF) mentünk át Monacoba. A szállástól kb. 350 méterre volt a Menton - Garavan nevű vasútállomás.

A vonatjegy négy felnőttnek oda-vissza kb. 36 eurót kóstált, és kb. negyed óra alatt a célállomáson voltunk. Busszal az út lehet kicsit olcsóbb lett volna, de kb. egy órás. Egyébként az állomáson az olasz határ közelsége miatt (kb. 700 méter) rendőrök ellenőrzik a nem szimpatikus egyéneket. 

Bologna után Menton felé vettük az irányt, talán az egész utazásunk során ez volt a lefárasztóbb 400km- amit több mint 5 óra alatt tettünk meg, kisebb pihenőkkel. 

Dél körül indultunk a bolognai Lamborghini múzeum elől és kb. 17 óra után értünk a már előre lefoglalt Hotel El Paradiso elé. Utunk sűrű forgalomban, hágókon, alagutakon keresztül vezetett, de persze gyönyörű helyeket láthattunk útközben. 

Menton az Olasz - Francia határon fekszik, a Francia Riviérán. A szállodánk a határállomástól 700 méterre volt található, az egyik legszebb részen.

Utazásunk harmadik napján Menton felé vettük az irányt, ám indulást előtt kifundáltam, hogy mégsem a Garda-tó felé kellene menni, hiszen hazafelé úgyis arra megyünk. Szóval mi lenne ha Bologna felé mennénk ami nem nagy kitérő, és akkor megnézhetnénk a Ferrari Múzeumot, ami egyrészt drága is, másrészt valószínűleg egy egész napos program lenne. 

 Lido di Jesoloban két éjszakát töltöttünk. Ebből egy napot Velence részbeni felfedezésére szántunk. Punta Sabbioni kikötőjéből hajóval közelítettük meg Velencét. 

  A Get Your Guide alkalmazáson keresztül még május végén vásároltam 2db retúr jegyet amelynek összesen 15 euró volt darabja. A kikötőben a parkolás idén 7 Eur, árnyas fák alatt. 

Első utunk Lido di Jesolo felé vezetett, mit vezetett Én vezettem. :D Autóval kicsit több mint 700km-volt a kiindulási ponttól, amire a navigáció alapból 7 és fél órát írt Szlovénián keresztül. Persze megállókkal végül több mint 9 órás út lett belőle, de így is kalkuláltunk, hiszen a szállásnak írtam, hogy 15 és 16 óra között érkezünk.

Szerencsére a nagyobb dugókat elkerültük, így 15:16-perckor landoltunk a Hotel Jesolo Sand melleti parkolóba, mivel a hotel udvarán nem láttam szabad parkolót.

Fél évnyi tervezés után, kilépve saját komfortzónánkból, miszerint nem belföldre utazunk most, Monaco felé vettük az irányt. A terv az volt, hogy a bakancslistámat kipipálva, a Hercegségben töltöm a születésnapomat. Persze az oda vezető 1300km-et sem egyszerre szerettük volna megtenni, hanem igyekeztünk útba ejteni egy-két nevezetesebb helyet. 

Mint előző posztomban írtam, nem voltunk elégedettek a Ceglédi Gyógy, -és Strandfürdő büféjének áraival, így ebéd időben továbbálltunk. Próbáltunk Cegléden normális éttermet találni, de vagy zárva voltak, vagy teltházas volt az is ami nyitva volt. (Ha van ötleted máskor hová menjünk vasárnapi ebédre Cegléden, akkor kérjük kommentben írd meg.) Szóval nem volt más választás, hazafelé vettük az irányt, miközben párom talált egy "jó" értékelésű kajáldát Albertirsán. 

Mondanom sem kell ide is rettegve érkeztünk, hogy lesz-e szabad hely, végül a majdnem teltház ellenére leültettet minket egy kedves hölgy felszolgáló.

Vasárnap reggel felkeltem, és konstatáltam minden munkát elvégeztem amit szerettem volna a hétvégén. Hurrá végre pihenünk... gondoltam. De aztán egyre járt az agyam, mit kellene tenni, csinálni, menni valahová. Mondtam páromnak, nem megyünk el valami gyógyfürdőbe? Kecskemét, és Kiskunmajsa is szóba esett, de végül egy olyan helyre mentünk, ahol még nem jártunk. 

Tíz óra előtt pár perccel érkeztünk a tetthelyre, ahol nem voltak sokan, gondolom ebben a szomorkás idő is közrejátszott.