Egy szép júliusi vasárnap éheztünk meg ebéd időben a 21-es úton, Hatvan felé haladva. Gyorsan felpattintottam gugli barátom, hogy van-e valami étterem a közelben. Következő percben már tárcsáztam is a megadott számot, hogy van -e szabad asztal, az emlékeim szerint finom ételeket kínáló étteremben Zagyvaszántón.

Persze ez évekkel ezelőtt volt, azóta nagy változáson ment keresztül az egész vendéglátóipari egység. Modern, igényes, és persze ehhez mérten már Budapest belvárosi árakkal találkozhat az ide látogató éhes, és álmos utazó közönség. :D 

Középkori téglakastély a vízparton, 24 kiállítóteremmel, várbörtönnel, kápolnával és kávézóval.

Pár száz méterre az Erkel Hoteltól, közvetlen a Gyulai Várfürdő szomszédságában áll a kastély, amely állandó kiállítások mellett időszakosakkal is várja az érdeklődőket.

Nemrég nyílt Délegyházán a Piritós nevű vendéglátóipari egység.

Gondoltuk megnézzük hétköznap vacsira milyen a hely.

Tipikus street food jellegű hely, ahol lángos, hekk, hamburger, melegszendó és desszertek, valamint fagyi is kapható. 

Egy éjszakás egri kalandra kerestünk szállást július közepén. Mivel két hónappal előtte történt a foglalás így fontos volt az ingyenes lemondás, és előre nem fizetés, valamint a program miatt, hogy közel legyünk a Dobó térhez.

A vendégértékelések alapján a Dobó Vendégházra esett választásunk.

Eger sétáló utcáján található az étterem, érkezésünk napján ebédeltünk itt, mivel még nem volt kész a szobánk a szálláson (de erről majd később), gondoltuk addig teletömjük éhes bendőnket. 

Egri kalandozásunk egyik állomása volt a Lila Fagyizó, amely a Dobó téren nyújt hűsölést a nyári hőségben, a hidegre vágyó vendégek részére.

Szombat este 7 óra elmúlt, a fagyizó tele, szerencsére felszabadult egy négyes asztal, mi meg pont négyen... 

Egy kellemes szombati vacsorára érkeztünk ide. A hely a belvároshoz viszonylag közel található, kicsit mintha megállt volna az idő a 90-es években.

Sohasem próbáltam még a Pesti Pipit, és mivel éppen a Pólus Centerben volt dolgunk, így gondoltuk éhségünket csillapítjuk... 

Június végén, egy hétfői napon éheztem meg Sopron városában. Meglepetésemre, nem sok vendéglő volt nyitva a várnegyedben... jah hétfő van.

Pici hely, pár asztallal a köztéren. Egy idősebb hölgy kérdi tőlem, hogy mit szeretnék...

A Kaáli Autómúzeumból tartottunk balatonfüredi szállásunk felé, és délután 4 körül már igencsak megéheztünk. Már annyira éhes voltam, mondtam, a következő étteremnél megállok. Ez volt a Huszár Vendéglő.

A tornyos vendélgő csárda hangulatú, ahol a teraszon foglaltunk helyet. Rajtunk kívül 2-3 vendég lézengett, mondjuk ebédidő már régen elmúlt... :D