Gyerekkorom óta imádom a motorral meghajtott, guruló dolgokat. Csakúgy mint a tesóm... aki mellesleg Trabant tulajdonos is.
Tavasszal jött az ötlet irányomból, hogy mi lenne ha elmennénk idén Zwickauba a Trabant szülővárosába, a nagy Trabantos találkozóra, ami idén volt a tizenhatodik.
Augusztus első hétvégéjén egy rendezvény miatt utaztunk a környékre, és egy éjszakát töltöttünk el barátommal a híres Baden bei Wienben.
A szállásunk az Elisabeth Strasse-n volt egy villa hátsó kertjében.
Még áprilisban döntöttünk úgy, hogy majd az igazi semmit tevős pihenésünket Bükfürdőn töltjük a Greenfield Hotelban.
Az alap ötletet az adta, hogy januárban voltunk a szintén ehhez a hotel hálózathoz tartozó Sirius Hotelbe, (amelyről itt olvashattok), amellyel az étkezésen kívül minden mással megvoltunk elégedve. Na meg az itt megszerzett pontokat is jóváírták az itteni foglaláskor, így foglaltunk bátran júliusra 3 éjszakát.
207 szoba, 3500nm wellness, golfpálya, szórakoztató központ, programok kicsiknek - nagyoknak...
A lipicai valódi nemzetközi fajta, az egész világon elterjedt. 400 éve fajtatisztán tenyésztik, az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A magyarországi állomány kiemelkedő genetikai értékével tűnik ki.
Az egész történettel nem terhelnék senkit most, akit érdekel olvassa el itt.
Egy túra rendezvény célja miatt foglaltunk ide szállást egy júliusi szombat éjszakára. A sok negatív vélemény mellett bíztunk abban, hogy mégsem lesz annyira rossz a hely.
A szállás maga elég központi helyen van, a hangulat kissé modernizált szocreál, amin a szoba kopottas bútorai és a légkondi hiánya sem segít.
Mentonból hazafelé vettük az irányt, érintve a Garda-tó és környékét. Nem titkolt célunk a tó mellett európa egyik legnagyobb vidámparkjának meglátogatása.
A két éjszakát, a Garda-tóhoz közel, kb. 10km-re található Sandra nevű csendes kis településen töltöttük, egy 1800-as években épült 10 szobás butik hotelban, a Boutique Hotel Corte Malaspinaban.
Mentonból sebesvonattal (SNCF) mentünk át Monacoba. A szállástól kb. 350 méterre volt a Menton - Garavan nevű vasútállomás.
A vonatjegy négy felnőttnek oda-vissza kb. 36 eurót kóstált, és kb. negyed óra alatt a célállomáson voltunk. Busszal az út lehet kicsit olcsóbb lett volna, de kb. egy órás. Egyébként az állomáson az olasz határ közelsége miatt (kb. 700 méter) rendőrök ellenőrzik a nem szimpatikus egyéneket.
Bologna után Menton felé vettük az irányt, talán az egész utazásunk során ez volt a lefárasztóbb 400km- amit több mint 5 óra alatt tettünk meg, kisebb pihenőkkel.
Dél körül indultunk a bolognai Lamborghini múzeum elől és kb. 17 óra után értünk a már előre lefoglalt Hotel El Paradiso elé. Utunk sűrű forgalomban, hágókon, alagutakon keresztül vezetett, de persze gyönyörű helyeket láthattunk útközben.
Menton az Olasz - Francia határon fekszik, a Francia Riviérán. A szállodánk a határállomástól 700 méterre volt található, az egyik legszebb részen.
Utazásunk harmadik napján Menton felé vettük az irányt, ám indulást előtt kifundáltam, hogy mégsem a Garda-tó felé kellene menni, hiszen hazafelé úgyis arra megyünk. Szóval mi lenne ha Bologna felé mennénk ami nem nagy kitérő, és akkor megnézhetnénk a Ferrari Múzeumot, ami egyrészt drága is, másrészt valószínűleg egy egész napos program lenne.
